esketési tilalom: a →házasságkötés azon esetei, amikor az →esketés a helyi ordinárius engedélye nélkül nem megengedett, de természetesen érvényes. A tilalom nem közvetlenül a házasulandóknak, hanem az esketőnek szól. - Az 1071.k. a következő esettípusokra nézve mond ki ~at: 1. A lakóhely nélküliek házassága. Aki sem lakóhellyel, sem pótlakóhellyel (100.k.) nem rendelkezik, annak személyével kapcsolatban a vizsgálat különösen nehéz, hiszen nem tartozik tartósan egyetlen egyh. területi egységhez sem. Ezért szükséges az esketés helye szerinti helyi ordinárius engedélye. - 2. A polgári törvények szerint nem elismerhető vagy meg nem köthető házasság. A házasság polg. törv-ek szerinti elismerése ott jelent problémát, ahol a világi jog az egyh. házasságkötésnek polg. hatásokat tulajdonít. Nem lehet polgárilag megkötni pl. azok házasságát akiknek harmadik személlyel még föl nem bontott (egyházilag egyébként nem érvényes) polg. házassága van. - 3. Annak házassága, akinek előző együttélésből származó természetes kötelezettségei vannak a másik fél v. gyermekek iránt. Ilyen természetes kötelezettség lehet pl. az érvénytelennek nyilvánított korábbi egyh. házasságból, a tisztán polg. házasságból v. akár a házasság nélküli együttélésből fakadó tartási kötelezettség. Különösen nagy gondot okoznak ezek a kötelezettségek azokon a vidékeken, ahol többnejűség van szokásban, és ezzel szakít a ker. hitre térő ember. - 4. Annak házassága, aki a katolikus hitet közismerten elhagyta. Ez az ~ nem csupán azokra vonatkozik, akik az Egyh-at formális aktussal elhagyták, hanem annál tágabb. Nem alkalmazandó viszont azokra, akik pusztán a vallás gyakorlását mulasztották el, még akkor sem, ha ezt hosszú ideig tették. Ha nem egyszerűen a vallás gyakorlásának hiánya, hanem a kat. hit elvetése az illető részéről már közismert (notorius) tény, akkor sem megtagadni kell az esketést, hanem az 1125. k-ban a vegyes házasságokra előírt biztosítékok csatolásával kell engedélyt kérni a helyi ordináriustól (1071.k. 2.§). Az esketést - lpászt. tapintattal - megtagadni csak akkor kell, „ha a házasulandók kifejezetten és nyíltan megvallják, hogy elutasítják, amit az egyház akar a házasság szentségének kiszolgáltatásával” (PM V:111), vagyis pl. kimondják, hogy nem vállalják a hűséget, a felbonthatatlanságot v. a gyermeket. Ilyenkor „nem az egyház akadályozza meg az →esküvőt, hanem ők maguk, akik így kérik” (uo.). Ebben az esetben tehát a felek szándéka nem felel meg az érvényes házassági beleegyezés létrejöttéhez „isteni jogon” szükséges követelményeknek (vö. 1055-1057.k.). Ha azonban az érvényes házasságkötéshez szükséges szándék megvan, akkor az illetékes - kánoni formára kötelezett személyek esetén - a hit hiányára hivatkozva nem tagadhatja meg az esketést (vö. Familiaris consortio 68). A házasságkötés ugyanis alapvető jog (1058.k.), s ezek a felek kánoni forma nélkül érvényes házasságot sem köthetnek. Ezért kell ilyenkor, még ha netán mindkét fél közismerten, de nem formális aktussal elvetette volna is a hitet, az ordináriustól kért engedély birtokában közreműködni a házasságkötésnél. - 5. Annak házassága, akit egyházi cenzúra köt (→kiközösítés, →egyházi tilalom, vö. 1331.k. 1.§ 2, 1332.k.). - 6. Nem önjogú kiskorúak házassága szüleik tudta nélkül v. ésszerű ellenkezése dacára. Ilyen kiskorúak azok, akik - noha az érvényes házassághoz szükséges koruk már megvan (1083.k.) - még nem töltötték be 18. életévüket (vö. 97.k. 1.§), és a világi jog szerint sincsenek nagykorúsítva (vö. 22.k.). - 7. A képviselő útján kötendő házasság. Mivel ilyenkor (1105.k.) viszonylag könnyen előfordulhat a személytévesztés v. valamilyen rendellenesség a képviselői megbízatás körül, a törvényhozó óvatossága indokoltnak látszik. - Az ~nak ezen a listáján nem szerepel a vegyes házasság (1124.k.) és a jelenre v. múltra vonatkozó feltétellel megkötni kívánt házasság (1102.k. 3.§), bár másutt a jog ezeket is a helyi ordinárius engedélyéhez köti. Ilyen esetekben azonban nem pusztán az eskető a tilalom címzettje, hanem maguk a felek is, vagyis ezek nemcsak esketési, hanem házasságkötési tilalmak is. - Nem ~, hanem csupán felszólítás a lelkipásztorokhoz, hogy igyekezniük kell a fiatalokat visszatartani a házasságkötéstől az előtt az életkor előtt, melyet a helyi szokások a házasságkötéshez megkívánnak (1072.k.). Ez a felszólítás azokra az esetekre vonatkozik, amikor a házasságot sem akadály nem zárja ki, sem tilalom nem áll annak útjában. Tehát pl. ha a 16 éven felüli fiú v. a 14 éven felüli leány 18. életévének betöltése előtt szülei hozzájárulásával kívánna házasságot kötni, v. ha ugyanők már polgárilag összeházasodtak és ezzel az adott ország törvényei szerint már nagykorúsítódtak volna, házassági tilalom nem kötné őket, mégis - ha a helyzet ezt indokolja - a lpászt-nak meg kellene próbálnia lebeszélni a feleket az elsietett egyh. házasságról. Ha a házasulandók ilyenkor mégis ragaszkodnának az esküvőhöz, az illetékes lpászt. köteles lenne összeadni őket (vö. 1058.k.), feltéve, hogy nem bizonyított a felek beleegyezésének hiánya. Ha viszont ez az igen fiatalon kötött házasság később mégis tönkremegy, és kiderül, hogy a felek valamelyike pszichésen éretlen volt a házasságra, kellő bizonyítás esetén lehetőség van a házasság érvénytelenségének bírói kimondására (1095.k. 2). - Ezek a tilalmak nem vonatkoznak szükség esetére, vagyis az olyan helyzetekre, amikor halálveszély áll fenn, v. nincs idő az engedély kikérésére. Arra nézve, hogy mikor tekinthető a helyi ordinárius kellő időn belül elérhetetlennek s így az esketés engedély nélkül is megengedettnek, az 1079.k. 4.§-ának előírása tekinthető irányadónak. Elérhetetlennek minősül a helyi ordinárius ezek szerint akkor is, ha csak táviratilag v. telefonon lehet hozzá folyamodni. E.P.

Erdő 1991:413.